Kína ismét növeli olajimportját, miután hónapokig a tartalékaiból fedezte a finomítók igényeit
A világ legnagyobb olajimportőre, Kína szeptemberben ismét a felhalmozott tartalékaiból fedezte finomítói nyersolajigényének egy részét. Az elmúlt öt hónapból ez már a negyedik alkalom volt, amikor a feldolgozás meghaladta az importból és a hazai kitermelésből rendelkezésre álló mennyiséget. Októberben azonban változhat a helyzet, a behozatal ismét napi tízmillió hordó fölé emelkedhet.
A kínai finomítók szeptemberben naponta 13,99 millió hordó nyersolajat dolgoztak fel, ami meghaladta az augusztusi 13,91 millió hordót, és március óta a legmagasabb érték. A külföldről érkező olaj mennyisége naponta 9,03 millió hordó volt, a hazai kitermelés pedig 4,43 millió hordót tett ki. A két forrásból összesen napi 13,46 millió hordó állt rendelkezésre, így a finomítók naponta 530 ezer hordóval több olajat használtak fel, mint amennyi újonnan rendelkezésre állt. Augusztusban ez a különbség még napi 640 ezer hordó volt, vagyis a készletek apadásának üteme mérséklődött, részben mert az import augusztushoz képest napi 100 ezer hordóval nőtt.
Kína nem közli, mennyi olaj kerül a stratégiai és a kereskedelmi tartalékokba, illetve mennyit vesznek ki belőlük, a készletek változására ezért az import, a hazai kitermelés és a finomítói feldolgozás adatainak összevetéséből lehet következtetni.
Az év első kilenc hónapjának mérlege kedvezőbb képet mutat: a finomítók naponta átlagosan 13,73 millió hordót dolgoztak fel, miközben az import és a hazai kitermelés együttesen 13,97 millió hordót tett ki. A napi 240 ezer hordós többlet azt jelenti, hogy Kína a visszaeső behozatal ellenére sem csökkentette érdemben az év elején felhalmozott olajkészleteit.
A közel-keleti konfliktus komoly áremelkedést hozott. A Brent jegyzése április 30-án hordónként 126,41 dollárra emelkedett, négyéves csúcsot érve el, míg a háború előtti utolsó kereskedési napon, február 27-én még 72,48 dolláron zárt. A dráguláshoz a Hormuzi-szoros forgalmának akadozása is hozzájárult, hiszen korábban itt haladt át a világ nyersolaj- és finomítottüzemanyag-forgalmának mintegy ötöde. A szoroson az utóbbi hetekben ismét több hajó haladt át, az olajár pedig augusztus elején 80 dollár alá csökkent.
A kedvezőbb árak mellett a kínai import is növekedhet. Októberre napi 9,02 millió hordónyi tengeri szállítást becsülnek, amelyet a hónap végéig még felfelé módosíthatnak. Oroszországból és Közép-Ázsiából vezetéken további napi mintegy egymillió hordó érkezik, így a teljes behozatal meghaladhatja a napi tízmillió hordót.
A kínai szárazföldi olajkészletek október 19-én 1,192 milliárd hordót tettek ki, szemben az előző heti 1,189 milliárddal. A május 4-i, 1,354 milliárd hordós rekordhoz képest még mindig 162 millió hordó a csökkenés, tavaly októberhez viszonyítva viszont mindössze 13 millió hordóval kisebb a készlet. Ez alapján Kínának továbbra is jelentős tartalékai vannak, amelyekkel az olajárak alakulásához igazíthatja a vásárlásait. A Brent ára azonban a héten újra 110 dollár fölé emelkedett, így elképzelhető, hogy Pekingnek ismét vissza kell fognia a vásárlásait.
A közel-keleti háború korábban is komoly nyomást helyezett a kínai olajellátásra. A konfliktus előtti napi 12 millió hordó feletti import júniusra 7,1 millió hordóra esett vissza, miközben Kína a tartalékok felhasználásával próbálta mérsékelni a drágulás hatását. Szeptemberben újabb fennakadást okozott, hogy egy rakétatámadás után le kellett állítani a Szaúd-Arábiát átszelő Kelet-Nyugat olajvezetéket, amely a Hormuzi-szoros megkerülésével juttatja el a nyersolajat a Vörös-tengerhez. A kieső szállítások világszerte fokozott versenyt indítottak a még elérhető olajért, a kínai határidős jegyzés pedig hordónként 129 dollár körüli szintre emelkedett.
A válság a kínai finomítókat is arra késztette, hogy ismét aktívabban keressenek olajat a nemzetközi piacon. A korábbi importcsökkentés és a készletek felhasználása ugyan tompította az árrobbanás hatását, de közben a benzin-, dízel- és repülőgép-üzemanyag-tartalékok is fogyni kezdtek. Az állami finomítók új szállítmányokat próbáltak biztosítani, a független feldolgozók pedig ellátási nehézségekkel szembesültek. A kínálat szűkössége miatt az üzemanyagok kivitelének ismételt korlátozása is felmerült, a helyzet pedig hosszú távon nem fenntartható.
