Óriási nyereség az olajvállalatoknál: mihez kezdenek a 32 milliárd dollárral?
A világ öt legnagyobb nemzetközi olajvállalata – az ExxonMobil, a Shell, a Chevron, a TotalEnergies és a BP – az év első felében együttesen több mint 75 milliárd dollár korrigált nyereséget ért el. Ez 75 százalékos növekedés a tavalyi év azonos időszakában elért 43 milliárd dollárhoz képest, a szabad cash flow pedig csaknem megduplázódott.
A nyereséget elsősorban a kőolaj árának mintegy harmadával történő emelkedése hajtotta, miután az Egyesült Államok és Irán közötti háború súlyos fennakadásokat okozott a globális energiapiacokon. Az európai földgázárak a konfliktus februári kezdete óta 155 százalékkal emelkedtek, a dízel ára pedig csaknem megduplázódott. Az energiakereskedelemmel foglalkozó üzletágak szintén kiemelkedő eredményeket értek el.
A helyzet a 2022-es energiaválságot idézi, amikor az öt legnagyobb olajvállalat nyeresége 125 százalékkal ugrott meg. Lényeges különbség azonban, hogy a cégek ezúttal eddig elkerülték a rendkívüli nyereségre kivetett különadókat.
A BP az adósságcsökkentést választotta
A BP a héten jelentette be, hogy a többletbevételekből 9–10 milliárd dollárral csökkenti adósságait és egyéb kötelezettségeit a harmadik negyedévben, ezzel jelentősen túlteljesítheti korábbi céljait. Új vezérigazgatója, Meg O’Neill világossá tette, hogy a társaság meggyengült pénzügyi helyzetének helyreállítása minden más szempontot megelőz. Mint mondta, most nincs itt az ideje a kiadások növelésének, a mérleg rendbetételére kell összpontosítani.
Az olajipari vezetők általában is óvatosak az új beruházásokkal és a nagy felvásárlásokkal. Senki sem tudja ugyanis, meddig tart az iráni háború, és mennyi ideig maradnak ilyen magasan az energiaárak. Martijn Rats, a Morgan Stanley európai olaj- és gázipari kutatási részlegének vezetője szerint a legtöbb vállalat a szigorú tőkefegyelmet hangsúlyozza, és nem kezd hatalmas költekezésbe, ahogyan korábbi fellendülési ciklusokban láthattuk.
A részvényesek is részesülhetnek
A TotalEnergies volt az első nagy olajvállalat, amely konkrét terveket ismertetett. A francia cég a múlt hónapban vállalta, hogy 2030-ig minden évben emeli osztalékát, és fokozza saját részvényeinek visszavásárlását. Patrick Pouyanné vezérigazgató szerint van lehetőség magas hozamot biztosítani a részvényeseknek. Az elemzők többsége arra számít, hogy más olajóriások is hasonló lépéseket tesznek, ha meggyőződnek a magas energiaárak tartósságáról.
Mike Wirth, a Chevron vezérigazgatója szintén hangsúlyozta, hogy a rendkívüli nyereség végső soron a részvényeseket illeti meg, ezért idővel vissza kell juttatni hozzájuk. A Chevron az idei évben 18–19 milliárd dollárra növelheti beruházási kiadásait, szemben a tavalyi valamivel több mint 17 milliárddal és a 2024-es 16 milliárddal.
Gyorsan megtérülő projektek és felvásárlások jöhetnek
Miután a vállalatok megerősítették pénzügyi helyzetüket és növelték a részvényeseknek juttatott kifizetéseket, egyre nagyobb nyomás nehezedhet rájuk, hogy a többletforrásokat készleteik bővítésére fordítsák. A hangsúly várhatóan a gyors megtérülésű projekteken lesz: a cégek egyre inkább a meglévő kitermelőplatformjaik és vezetékeik közelében keresnek új lelőhelyeket, mivel ezek olcsóbbak és gyorsabban termelésbe állíthatók.
Russell Hardy, a Vitol vezérigazgatója szerint a pénz egyre inkább a rövid távon megvalósítható lehetőségek felé áramlik majd. Az a modell, hogy találunk egy hatalmas lelőhelyet, kiépítjük, majd 2039-ben kezdünk termelni, nem igazán hozza lázba a részvénypiacokat – fogalmazott.
A rendkívüli nyereségek felvásárlásokat és összeolvadásokat is felélénkíthetnek. Az olajárak jelentős ingadozása azonban megnehezíti, hogy a vevők és az eladók megállapodjanak a vállalatok reális értékéről. Micah Smith, a McKinsey olaj- és gázipari üzletágának egyik vezetője szerint a jelenlegi, hordónként 100 dollár feletti olajárnak előbb vissza kellene süllyednie a 70 dolláros tartományba, majd ott stabilizálódnia ahhoz, hogy igazán fellendüljenek a felvásárlások.
Ismét vonzóvá válhatnak az olajfinomítók
A többletnyereség egyik váratlan célpontja az olajfinomítás lehet. Ez az ágazat az elmúlt években különösen háttérbe szorult Európában és az Egyesült Államokban, ahol több nagy olajvállalat jelentősen csökkentette finomítói érdekeltségeit. Most a piaci zavarok és a magas energiaárak ismét vonzóbbá tehetik ezeket a beruházásokat. Martijn Rats szerint az energiakereskedelem és az olajfinomítás lényegében ugyanazokból a piaci fennakadásokból profitál, és emlékeztetett arra, hogy az olyan nagy kereskedőházak, mint a Vitol és a Trafigura, az elmúlt években számos olyan finomítót vásároltak meg, amelyektől a nemzetközi olajóriások korábban megváltak.
