Franciaország a költségvetési válság szélén: 54 milliárd eurós megszorítás és kötvénypiaci pánik
A francia kötvénypiacon egyre súlyosabb bizalmi válság alakult ki. A tízéves államkötvények hozama 4,9 százalék fölé ugrott, ami több mint húszéves csúcsot jelent. A befektetők rendkívül kockázatosnak tartják az országot, és csak nagyon magas kamat mellett hajlandóak kölcsönadni a francia államnak. Franciaország ma már drágábban jut hitelhez a piacról, mint a korábban válságos gazdaságú Görögország vagy Olaszország.
Robbanásveszélyes kombináció
A probléma hátterében a költségvetési fegyelmezetlenség és a politikai bénultság robbanásveszélyes kombinációja áll. A francia és a német államkötvények hozama közötti különbség május óta a duplájára nőtt, és pénteken elérte a 152 bázispontot. Ilyen szintet a 2012-es eurózónás adósságválság óta nem láttak a befektetők. Közben a francia államadósság a GDP 119 százalékára duzzadt. Mivel a kötvényhozamok megugrottak, az államnak egyre többet kell költenie pusztán korábbi adósságai törlesztésére, ami fojtogató örvénybe sodorja a költségvetést.
A francia kötvénypiaci pánik kezd átterjedni más európai országok, főként Olaszország kötvénypiacára is, ami destabilizálhatja az egész eurózónát. A helyzetet súlyosbítja, hogy a Nemzetközi Monetáris Alap és az Európai Központi Bank is jelezte: a piacok megnyugtatása a francia kormány feladata, Párizs nem számíthat arra, hogy az EKB automatikusan és feltételek nélkül megmenti a csődtől.
Drasztikus megszorítócsomag a parlament előtt
Sébastien Lecornu miniszterelnök kormánya a napokban nyújtotta be a parlamentnek az 54 milliárd eurós megszorítócsomagot tartalmazó 2027-es költségvetési tervezetet, melynek tárgyalása október 13-án kezdődik. Roland Lescure pénzügyminiszter szerint a csomag célja, hogy megfékezze az elszálló adósságspirált, és 2029-re a GDP 3 százaléka alá szorítsa a költségvetési hiányt.
A tervezet értelmében a kormány ideiglenesen befagyasztaná a nyugdíjakat, kivéve a legalacsonyabb, leginkább rászoruló rétegek nyugdíját. Ugyanez a sors vár a közalkalmazottak és a köztisztviselők fizetésére, de a magánszférában foglalkoztatottak sem maradnak ki: mérséklik a vállalatoknak járó adó- és járulékkedvezményeket. Szigorú korlátokat szabnának a helyi önkormányzatok költségvetésének is, és visszavágnák az egészségügyi kiadások növekedését.
Az adórendszer sem marad érintetlen. Az áfabevételeket 7 milliárd euróval kívánják növelni, nem az adókulcsok emelésével, hanem adminisztratív reformokkal és az adóbeszedési hatékonyság növelésével. A kisebb cégeknek ugyanakkor komoly nehézséget jelent, hogy az eddigi évi egyszeri bevallásról a forgalomtól függően havi vagy negyedéves áfabevallásra és -befizetésre kell átállniuk.
További két adóterületen is jelentős bevételnövekedést terveznek. A személyi jövedelemadóból az adóbevételek optimalizálásával és a 10 százalékos adóalap-kedvezmény plafonjának mérséklésével további 5,7 milliárd eurót kívánnak beszedni, ebből a plafonmódosítás önmagában 1,4 milliárd eurót jelent. A nagyvállalati különadót nem törlik el teljesen, hanem 30 százalékkal mérséklik, hogy fenntartsák a költségvetési egyensúlyt, de ne fojtsák meg teljesen a versenyképességet. A kormány számításai szerint ezen intézkedések nélkül a költségvetési hiány 2027-ben elérné a GDP 6,5 százalékát.
Belebukhat a kormány
A tervezet elfogadása rendkívül bizonytalan: mivel a miniszterelnöknek nincs többsége, szinte biztos, hogy a francia alkotmány 49.3-as cikkelyét kell alkalmaznia. Ez lehetővé teszi, hogy szavazás nélkül fogadjanak el törvényeket, viszont az ellenzék ilyen esetben bizalmatlansági indítvánnyal megbuktathatja a kormányt. A francia nemzetgyűlésben egyik politikai erőnek – a makronista középnek, a radikális baloldalnak és a Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülésnek – sincs abszolút többsége, a kisebbségi kormányok folyamatosan megbuknak, ezért képtelenség tartós gazdasági reformokat bevezetni.
Ha túlélné is a vitát a Lecornu-kormány, akkor sem lesz hosszú életű, hiszen jövő májusban kerül sor a francia elnökválasztásra. A piacok meglehetős tanácstalansággal tekintenek a két esélyes jelölt, Marine Le Pen és a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon gazdasági programjai elé. Mélenchon például az adósság egy részének „elégetését” javasolta. Marine Le Pennel kapcsolatban megoszlanak a vélemények: a legnagyobb japán befektetési bank nemrég arról írt, hogy a pénzügyi piacok ma már sokkal nyugodtabban várják az európai jobboldali politikai erők – többek között Marine Le Pen – hatalomra kerülését, mint öt éve, ami főként a szintén a radikális jobboldalról érkezett Giorgia Meloni olasz kormányfő prudens költségvetési politikájának a következménye.
