Elszólhatta magát a NASA vezetője: titokzatos szupergép készülhet Amerikában
Jared Isaacman, a NASA igazgatója egy előadásán egy ismeretlen, az SR–71 Blackbird legendás felderítőgépre emlékeztető titokzatos repülőgép sziluettjét mutatta meg, miközben arról beszélt, hogy az ügynökség újra olyan kísérleti gépeket akar építeni, amelyek magasabbra és gyorsabban jutnak, mint bármi más.
Amikor később rákérdeztek, hogy valóban egy Blackbird szerepelt-e a képen, Isaacman sokat mondóan visszakérdezett: „Biztos benne, hogy az egy Blackbird?”
Az elhangzott mondat önmagában még nem bizonyítja, hogy titokban már épül az SR–71 utódja. A NASA azt sem erősítette meg, hogy a bemutatott grafika egy valóban fejlesztés alatt álló repülőgépet ábrázol, vagy csupán koncepciókép. Isaacman azonban láthatóan nem akarta lezárni a találgatásokat: a kérdésre azt ismételte meg, hogy a NASA ismét „magasan és gyorsan” akar repülni.
Isaacman májusban hivatalosan is utasítást adott a NASA repüléstechnikai programjának átalakítására. A cél további X-repülőgépek fejlesztése, radikálisan új repülőgép-kialakításokkal és hajtási megoldásokkal, amelyek később civil, kereskedelmi vagy akár nemzetbiztonsági felhasználást is kaphatnak. A jelenlegi X–59 még elsősorban a halkabb szuperszonikus repülést kutatja, Isaacman szerint azonban ez csak a kezdet.
A rejtélyes gép formája rögtön az SR–71 Blackbirdöt idézte fel. A hidegháborús felderítőgép Mach 3-as sebességgel és 25 kilométert meghaladó magasságban tudott repülni, így évtizedeken át a repüléstechnika egyik legextrémebb teljesítményét képviselte. A NASA maga is használta a típust kutatásokra, többek között nagysebességű aerodinamikai, hajtómű- és anyagtechnológiai kísérletekhez.
A Lockheed Martin korábban már nyilvánosságra hozta az SR–72 koncepcióját is, amelyet hiperszonikus, vagyis legalább ötszörös hangsebességre képes utódként képzeltek el. Arra azonban jelenleg nincs bizonyíték, hogy Isaacman pontosan ezt a programot mutatta volna meg, vagy hogy a NASA képén szereplő gép bármilyen közvetlen kapcsolatban állna az SR–72-vel.
A legérdekesebb kérdés ezért inkább az, hogy milyen képességet akar demonstrálni a NASA. Ha valóban egy tartósan extrém sebességgel és nagy magasságban működő repülőgépről van szó, annak technológiája messze túlmutathat a civil repülésen.
Egy ilyen platform felderítő szerepben az SR–71 koncepcióját vihetné tovább: rövid idő alatt hatalmas távolságokat tehetne meg, nagy magasságból végezhetne megfigyelést, majd még azelőtt elhagyhatná a térséget, hogy az ellenséges légvédelem megfelelően reagálhatna. Katonai szempontból ugyanilyen fontos lehetne egy későbbi csapásmérő változat, amely nagy távolságból, rendkívül rövid reakcióidővel juttathatna fegyvereket célba.
Csakhogy az orosz és kínai légvédelem ma már egészen más ellenfél, mint amellyel a Blackbirdnek kellett szembenéznie. Kína a HQ–19 és HQ–29, Oroszország pedig az S–500 és A–235 rendszerekkel olyan célpontok elfogására is készül, amelyek extrém magasságban és hiperszonikus sebességgel mozognak. Egy új amerikai gépnek ezért már nem egyszerűen gyorsabbnak kellene lennie a hidegháborús elődjénél, hanem a modern érzékelő-, rakéta- és elektronikai rendszerekkel szemben is túlélőképesnek. Ha ezt sikerülne megoldani, Moszkvában és Pekingben valóban lenne mit elemezni. Egy újrafelhasználható, nagy hatótávolságú, hiperszonikus felderítő vagy csapásmérő repülőgép egészen más problémát jelentene, mint egy egyszer használatos hiperszonikus rakéta: felszállhatna, több feladatot végrehajthatna, visszatérhetne, majd ismét bevethető lenne.
A történetben Elon Musk neve is felmerülhet, elsősorban Jared Isaacman SpaceX-hez fűződő szoros szakmai kapcsolatai miatt. Isaacman vezette a Polaris Dawn küldetést, amely teljes egészében a SpaceX technológiájára épült, a Polaris-program pedig eredetileg a Starship első emberes repülésével is számolt. A SpaceX emellett ma a NASA egyik legfontosabb kereskedelmi partnere.
A SpaceX akkor válhat igazán érdekessé, ha a program már nem pusztán egy hiperszonikus repülőgépről szól. A Starship révén a vállalat jelentős tapasztalatot gyűjt hiperszonikus légköri repülésben, extrém hőterhelésben, autonóm irányításban és újrafelhasználható rendszerekben. Ha a NASA hosszabb távon a nagysebességű légköri repülést és az űrrepülést közelebb akarja hozni egymáshoz, ezek a képességek már közvetlenül relevánssá válhatnak.
Musk tehát egyelőre csak lehetséges szereplője a történetnek, de ha Isaacman titokzatos gépe valóban egy későbbi újrafelhasználható űrrepülőgép technológiai előszobája, a SpaceX megjelenése már egyáltalán nem lenne meglepő.
