Elemzők: a horvát olaj drágább lehet az orosznál
Magyarország energiaellátásának egyik legérzékenyebb kérdése lehet, mi történik akkor, ha az orosz olajról való leválás felgyorsul. Az orosz nyersanyag kiváltása technikailag részben megoldható lenne Horvátország felől, ennek azonban ára lehet: a drágább alapanyag csökkentené a Mol finomítói árrését és növelné a magyar beszerzési költségeket.
A magyar energiaellátás továbbra is erősen függ az orosz szállításoktól, ráadásul az orosz nyersanyag jelenleg olcsóbban érkezik, mint több lehetséges alternatíva. Elemzők szerint egy esetleges orosz áremelés vagy szállításcsökkentés Magyarországnak fájna, de Moszkvának sem feltétlenül lenne jó üzlet elveszíteni az egyik megmaradt európai vevőjét.
Az orosz olajnak komoly árnyeresége van
Magyarország továbbra is a Barátság vezetéken kapja orosz kőolajának nagy részét, amely a Mol finomítóiba érkezik. A közölt adatok szerint 2025-ben mintegy 5–5,5 millió tonna olaj érkezett ezen az útvonalon, és 2026-ra is hasonló mennyiséggel számolnak.
Az orosz olaj súlya az elmúlt években jelentősen nőtt: 2021-ben még a magyar olajimport 61 százaléka érkezett Oroszországból, 2025-re viszont már 92–93 százalékra emelkedett ez az arány.
Ennek nem kizárólag infrastrukturális oka van. Az Urals típusú orosz nyersolaj hordónként körülbelül 15–20 dollárral, vagyis a jelenlegi árfolyamon mintegy 4700–6300 forinttal lehetett olcsóbb a Brentnél. Több millió tonnás éves behozatalnál ez már jelentős különbséget jelenthet a beszerzési költségekben és a Mol finomítói árrésében.
Az elemzők szerint Magyarország Horvátországon keresztül is növelhetné az alternatív olaj beszerzését, ezzel azonban elveszne az orosz nyersanyag jelenlegi árelőnyének legalább egy része. A drágább alapanyag önmagában nem feltétlenül jelentene ellátási problémát, de csökkentené a finomítói marzsot, és tartósan magasabb költségszintet jelentene a magyar energiarendszer számára.
A gáznál még nagyobb lehet a különbség
A földgáz esetében hasonló dilemma alakult ki. Magyarország a Török Áramlaton keresztül, hosszú távú szerződések alapján kap orosz gázt. 2025-ben rekordmennyiség, 7,8 milliárd köbméter érkezett ezen az útvonalon, 2026-ban pedig a napi szállítás már eléri a 22 millió köbmétert.
A szerződések pontos árképlete nem nyilvános, ezért az orosz gáz tényleges árelőnyét kívülről nem lehet pontosan meghatározni. Korábbi közlések szerint azonban a beszerzési ár legalább 30 százalékkal lehet a holland TTF gáztőzsde árszintje alatt. A közölt adatok ipari fogyasztóknál ezer köbméterenként 300–350 eurós, vagyis hozzávetőleg 110–128 ezer forintos árszintről szólnak.
Ha ez az árelőny valóban fennáll, az orosz gáz gyors kiváltása pénzügyileg komolyabb kérdés lenne annál, mint hogy Magyarország képes-e más forrásból elegendő energiát vásárolni. Alternatív szállítási útvonalak és beszállítók léteznek, de azok magasabb beszerzési és szállítási költségekkel járhatnak.
Moszkvának sem feltétlenül érdeke megbüntetni Magyarországot
Az orosz elemzők véleménye megoszlik arról, hogy Moszkvának érdemes lenne-e a magyar külpolitikai fordulatra az energiakapcsolatok szigorításával válaszolnia. Az egyik álláspont szerint Oroszország számára a kedvezményes árak mellett is nyereségesek a szállítások, ráadásul Magyarország megtartásával Moszkva megőrizheti európai energiapiacának egy részét.
Mások szerint a megváltozott politikai viszonyok után Oroszország felülvizsgálhatná a szállítási feltételeket, akár az árakat vagy a rendelkezésre álló mennyiséget is. Ez Magyarországnak rövid távon költségnövekedést okozhatna, különösen akkor, ha az orosz olajat gyorsan drágább, Horvátországon keresztül érkező nyersanyaggal kellene helyettesíteni.
A magyar kormány közben nem jelezte, hogy felmondaná a meglévő orosz energiaszerződéseket, valamint az új külpolitikai irány ellenére továbbra is fenntartaná a gázvásárlási megállapodásokat és a Paks II. beruházást.
