A Mercedes németországi dolgozói tiltakoznak a megszorítások ellen, a kecskeméti gyár kapacitása duplájára nőtt
Miközben Kecskemét a Mercedes-Benz konszern legnagyobb európai gyártóhelyévé lépett elő, Németországban a termelés további csökkentése és akár gyárbezárás is napirendre kerülhet. A dolgozók tiltakoznak a tervezett megszorítások ellen.
Tovább csökkenhet a Mercedes-Benz németországi gyártókapacitása – erre Michael Haberle, a konszern központi üzemi tanácsának elnökhelyettese utalt az IG Metall szakszervezet hétfői, országos tiltakozó akcióján.
A vezetőség hosszabb távon valamennyi németországi telephelyen tovább csökkentené a termelés volumenét – mondta Haberle a Mercedes stuttgart-untertürkheimi központja előtt. A vállalat korábban már helyezett át gyártókapacitásokat Németországból alacsonyabb bérköltségű országokba.
A fém- és villamosipar közelgő kollektív bértárgyalásaitól függetlenül a Mercedes vezetése a munkaidő módosításáról is egyeztet az üzemi tanácsokkal. Az autógyártó azt szeretné, hogy németországi dolgozói ugyanannyi fizetésért hosszabb ideig dolgozzanak, a tárgyalásokon a heti 38 órás munkaidő bevezetése is felmerült. A vezetőség a karácsonyi és a szabadságpénz, valamint az éves nyereségrészesedés terén is takarékoskodna, ezzel csökkentenék az egy munkaórára jutó németországi költségeket.
A hétfői stuttgarti demonstráció megmutatta, mekkora elégedetlenséget váltottak ki a tervezett intézkedések. „Nekünk 40 óra, nektek milliók? Velünk ezt nem!” – állt az egyik transzparensen, egy másikon pedig az szerepelt: „Most már elég, Kallenius!” A résztvevők hangos fütty és fújolás közepette rendszeresen azt skandálták: „Ola, takarodj!”
Haberle szerint a javaslatok egy „horrorkatalógus” részei, és a vezetőség álláspontja „mérföldekre van” az üzemi tanácsétól. Negyvenéves Mercedesnél töltött pályafutása alatt még soha nem tapasztalt ilyen kompromisszumképtelenséget a vállalatvezetés részéről. Az IG Metall sem mutat hajlandóságot a közeledésre: szakszervezeti körök szerint a vezetőség átlépett egy vörös vonalat azzal, hogy fel akarja számolni a 35 órás munkahetet.
Haberle beszédében közvetve megerősítette azt az értesülést, amely szerint a vezetőség további termelés Kelet-Európába helyezésével fenyegetett arra az esetre, ha az üzemi tanács nem lenne hajlandó kompromisszumot kötni. A menedzsment akkor is további németországi termeléscsökkentést tervez az évtized végére, ha az üzemi tanács elfogadja a megtakarításokat.
A Mercedes jelenleg évente mintegy 900 ezer autót képes gyártani Németországban: Sindelfingenben, Rastattban és Brémában egyaránt 300 ezret. A konszern 2024-hez képest már tizedével csökkentette hazai gyártókapacitását. Világszerte jelenleg 2,4 millió jármű az éves gyártókapacitás, amelyet 2028–2029-re 2–2,2 millióra mérsékelnének. „Németországi gyáraink kapacitása jelentősen meghaladja az igényeket” – írta a vezetőség a nyári körlevélben.
A Mercedes idén megduplázta kecskeméti üzemének kapacitását, amely így évi 400 ezer autó gyártására alkalmas, ezzel a magyarországi gyár a konszern legnagyobb európai gyártóhelyévé vált. A bérköltségek ott 75 százalékkal alacsonyabbak, mint Németországban. „Amit egyszer elvisznek, az többé nem jön vissza” – mondta Haberle.
Ha az üzemi tanács és a vezetőség nem jut kompromisszumra, a legrosszabb esetben németországi gyárbezárás is következhet, ami egy alkatrészgyártó telephelyet is érinthet: Haberle szerint a menedzsment az untertürkheimi motorgyártás megszüntetését fontolgatja.
A vezetőség jelenleg valamennyi németországi telephelyen olyan bemutatókat tart, amelyek belső adatok alapján hasonlítják össze az egyes gyárakat. A résztvevők beszámolói szerint a kelet-európai üzemek bérköltségei mintegy 75 százalékkal alacsonyabbak, és még az Egyesült Államokban is csaknem ötödével kisebbek a németországiaknál, más telephelyeken ugyanakkor több mint negyedével magasabb az éves munkaidő.
„Nem hagyom, hogy a kínai szintre süllyesszenek” – jelentette ki Haberle. Szerinte egy olyan magas bérszínvonalú ország, mint Németország, soha nem nyerheti meg a versenyt alacsonyabb fizetésekkel. Hangsúlyozta: németországi telephelyekről és emberek megélhetéséről van szó, nem pusztán néhány számról.
Haberle elismerte, hogy a Mercedes válságban van, és „nagyon komoly lépésekre van szükség”, a németországi költségcsökkentést azonban nem tekinti a jövőt megalapozó stratégiának. Szerinte az intézkedések támadást jelentenek azokkal a németországi dolgozókkal szemben, akik erőssé tették a Mercedest. A Mercedes ígérete az innováció, a minőség és a biztonság volt, és a konszernnek ismét ezekre kellene összpontosítania. „A magas bérek és az innováció egyaránt hozzátartoztak a Mercedes sikeréhez” – fogalmazott, hozzátéve: aki a jelenlegi helyzetben először a bérköltségekről beszél, az már feladta.
