Bejelentette a NASA: szerdán lezuhan egy űrtávcső a Földre – mutatjuk, hogy hol csapódhatnak be a törmelékek
A NASA közölte, hogy a Neil Gehrels Swift űrobszervatóriuma várhatóan szerdán, csaknem 22 évvel a felbocsátása után tér vissza a Föld légkörébe. Az eszköz az első olyan több hullámhossztartományban működő űrobszervatórium volt, amelyet arra terveztek, hogy három távcsövével a világegyetem legerőteljesebb robbanásait tanulmányozza.
Az Egyesült Államok Űrhaderejének hétfői előrejelzése szerint a mintegy 1450 kilogramm tömegű eszköz magyar idő szerint 9 óra 30 perckor lép be a légkörbe, azonban a becslés pontossága plusz-mínusz 11 óra.
A NASA arra számít, hogy az űreszköz nagy része még a légkörben elég, azonban egyes alkatrészek várhatóan elérik majd a felszínt. A maradványok becsapódási helye a visszatérés idejétől függ, ezért azt sem lehet pontosan meghatározni, melyik félteke lesz érintett. A Swift pályájának alacsony hajlásszöge miatt azonban a törmelékek kizárólag a déli szélesség 20,6. és az északi szélesség 20,6. foka közötti területre hullhatnak.
A hatóságok szerint annak valószínűsége, hogy a lezuhanó törmelékek sérülést okoznak, rendkívül alacsony, megközelítőleg 1 a 2100-hoz. A NASA és az amerikai Űrhaderő továbbra is figyelemmel kíséri az űreszköz útját, az előrejelzés pedig folyamatosan frissül.
A Neil Gehrels Swift űrobszervatórium
A NASA 2004-ben bocsátotta fel a Neil Gehrels Swift űrobszervatóriumot, hogy tanulmányozza a világegyetem legerőteljesebb robbanásait, az úgynevezett gammakitöréseket. Az űreszközt eredetileg kétéves tudományos küldetésre tervezték. A több mint két évtizedes működése során azonban a Swift a világegyetem kutatásának sokoldalú eszközévé vált.
Számos hullámhossztartományban végzett megfigyeléseket, képes volt műszereit gyorsan a rövid ideig tartó, hirtelen fellépő kozmikus kitörések felé fordítani, és figyelmeztetéseket küldött más obszervatóriumoknak, hogy segítse a kutatások összehangolását.
A Swift jelentősen bővítette ismereteinket a különféle kozmikus objektumokról és jelenségekről. Vizsgálta többek között a szupernagy tömegű fekete lyukak által működtetett aktív galaxisokat, a röntgenkitöréseket produkáló csillagokat, a szupernóva-robbanásokat, valamint a Naprendszerünkben található üstökösöket és kisbolygókat is.
