Hiába lett bűncselekmény a hálapénz, megtalálták a kiskaput – a protekció lett az egészségügy új valutája
Az orvosok kétharmadát próbálta valaki ismeretség alapján befolyásolni az elmúlt egy évben, miközben a hálapénz a 2021-es tiltás óta a korábbi töredékére szorult vissza – derül ki a K-Monitor és a Magyar Orvosi Kamara közel kétezer orvos részvételével készült kutatásából. A válaszokból egy olyan egészségügy képe rajzolódik ki, amelyből a borítékot nagyrészt sikerült kiszorítani, a protekciót és a magán- és közszféra összefonódását azonban nem.
A bérekkel kapcsolatos elégedetlenség részben magyarázatot nyújthat a problémákra. A válaszadók 61 százaléka szerint az állami ellátásban dolgozó orvosok bérezése nem áll arányban a munkaterheléssel és a felelősséggel, az egészségügyi szakdolgozók bérezését pedig 90 százalék tartja egyáltalán vagy inkább nem megfelelőnek. Míg a csak közszférában dolgozó orvosok 25 százaléka elégedett a saját bérével, a magánszférában ez az arány 51 százalék.
Az orvosok 82 százaléka szerint nincsenek hatékony, teljesítményalapú értékelési rendszerek az egészségügyben – ez a leggyakrabban megjelölt probléma. A válaszadók 69 százaléka szerint a vezetői pozíciókat gyakran nem teljesítmény, hanem lojalitás alapján töltik be, 63 százalék szerint pedig az előrejutás elsősorban a személyes kapcsolatokon múlik. A „lazsálásról” szóló állítást csak 21 százalék fogadja el, azt viszont 44 százalék gondolja, hogy ha valaki mégsem tölti ki a munkaidejét, afölött az intézmények szemet hunynak.
A köz- és a magánegészségügy határai sok esetben elmosódnak: a válaszadók 68 százaléka érzékelt már olyat, hogy egy kórházi osztályon úgy zajlik párhuzamosan köz- és magánellátás, hogy a kettő nincs világosan szétválasztva, 22 százalékuk rendszeres esetekről számolt be. Azt a közkeletű vélekedést, hogy a magánellátás szakmailag jobb minőséget nyújtana az államinál, mindössze 14 százalék osztja. Abban viszont széles körű a konszenzus, hogy a magánszektorban könnyebb a munkavégzés: 84 százalék szerint komplikáció esetén a beteg visszakerül az állami rendszerbe, 74 százalék szerint a komplikáltabb eseteket a magánellátás gyakran nem is vállalja el. Közel minden második orvos szerint előfordul, hogy a bevétel érdekében indokolatlan vizsgálatokat végeznek a magánszektorban.
2021. január 1-jén – a többlépcsős orvosbéremelés első ütemével egy időben – bűncselekménnyé vált a hálapénz adása és elfogadása Magyarországon, párhuzamosan a Magyar Orvosi Kamara etikai kódexe is zéró toleranciát hirdetett. A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy az orvosok szerint ez a kombináció valóban átrajzolta a terepet: 31 százalékuk szerint a hálapénz mára gyakorlatilag megszűnt, 61 százalék szerint létezik még, de ritka, és csak 8 százalék tartja rendszeresnek.
A változás minden ellátási területen drámai. A szülészet-nőgyógyászatot a szigorítás előtti időszakra vonatkozóan az orvosok 94 százaléka tartotta hálapénzzel fertőzött területnek, a mai helyzet megítélésében ez az arány 29 százalék. A sebészetnél 91-ről 23, a fekvőbeteg-ellátásban 82-ről 11 százalékra esett ez az arány. Ahol a hálapénz megmaradt, ott is átalakult: a létezését jelzők kétharmada szerint ma elsősorban a jobb bánásmód reménye tartja életben, és csak minden ötödik válaszadó szerint fordul elő, hogy maga az orvos kéri vagy sejteti az ellenszolgáltatást.
Miközben a készpénz szerepe zsugorodik, a hozzáférés egyenlőtlensége maradt: az orvosoknak mindössze 3 százaléka gondolja úgy, hogy a jó ellátáshoz ma kizárólag a formális szabályok szerint lehet hozzájutni. A többség (65%) szerint a rendszer alapvetően formálisan működik, de a kapcsolatok számítanak, 31 százalék szerint pedig bizonyos helyzetekben csak kapcsolatokkal lehet boldogulni. A megkérdezettek háromnegyede szerint gyakori, hogy celebritások és közéleti szereplők soron kívüli vagy VIP-ellátást kapnak, 73 százalék szerint az ismerősök, rokonok soron kívüli ellátása is gyakorinak számít. A kapcsolati tőke lett tehát az egészségügyi hozzáférés valutája: az orvosok 35 százaléka szerint a betegek társadalmi vagy anyagi helyzete érdemben befolyásolja az ellátás minőségét.
Az orvosok 66 százalékával legalább egyszer megtörtént az elmúlt egy évben, hogy valaki ismeretség alapján próbálta befolyásolni, 12 százalékukkal pedig rendszeresen. A visszaélések bejelentésére ugyanakkor kevesebb mint fele (45%) mondta, hogy inkább vagy biztosan jelentene, és csupán 12 százalék biztos benne, hogy megtenné a jelzést. A leggyakrabban említett akadály, hogy nem áll rendelkezésre biztonságos csatorna (39%), és hogy az egyedi lépéseknek nincs értelme, amíg maga a rendszer a probléma (36%).
