Észrevétlenül öl a láthatatlan gyilkos: rengeteg magyar otthonban hiányzik az életmentő készülék
Hiába tudjuk, hogy életmentő lehet egy szénmonoxid-érzékelő, sokkal kevesebb lakásban van ilyen eszköz, mint amennyiben szükség lehet rá. Arról nincs pontos adat, hogy hány háztartásban van ilyen készülék, annál beszédesebbek viszont a mérgezések és halálesetek számát mutató statisztikák.
Tavaly 1046 esetben riasztották az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot (OKF) szén-monoxid miatt. Ezekben az esetekben 133-an szenvedtek valamilyen fokú szénmonoxid-mérgezést, és hatan meg is haltak. Az idén augusztusig már több mint 700 olyan esethez riasztották a tűzoltókat, amikor a nyílt égésterű vízmelegítő felett a hőség miatt a kéményben légdugó alakult ki.
Sokszor már késő, amikor tünetet is okoz a szén-monoxid
A szénmonoxid-mérgezés elkerülésére azért kell kiemelten törekedni, mert a gáz színtelen és szagtalan, vagyis nem észrevehető. Ráadásul a mérgezés első tünetei is félreérthetők, ugyanis azok más egészségügyi problémára is jellemzőek. Emiatt elmaradhat vagy késhet az orvosi segítségkérés. Ilyen tünet a rosszullét, a szédülés, a fejfájás, a hányinger és a fáradtság. Mivel szénmonoxid-mérgezés esetén megszűnik a hemoglobin oxigénszállító képessége, a tünetek megjelenése után néhány perccel már a halál is bekövetkezhet.
A fürdőszoba a legveszélyesebb
A mérgezések száma évről évre nő, ami összefügghet azzal, hogy a fatüzelés továbbra is meghatározó Magyarországon. Becslések szerint mintegy másfél millió háztartásban fűtenek részben vagy kizárólag fával. A mérgezéshez nem közvetlenül a tüzelés módja, hanem a tüzelőberendezések rossz állapota, a karbantartásuk vagy javításuk elmaradása, a szellőztetésről való elfelejtkezés vagy a gáztűzhellyel való közvetlen lakásfűtés vezet.
Az OKF szerint az esetek 48 százalékában a fürdőszobákban szenvedtek szénmonoxid-mérgezést, mert a gáz a fürdőszobai nyílt égésterű vízmelegítő vagy tüzelő-, fűtőberendezés használata során halmozódott fel. A második legveszélyesebb helyiség ebből a szempontból a konyha, 20 százalékos előfordulási aránnyal. A probléma okai között szerepel a szigetelt nyílászárók miatti levegő-elhasználódás, a visszaáramló levegő, a légbevezetők hiánya, a helytelen kéménybekötés, valamint az, ha több berendezés egyszerre működik. Arra is van példa, hogy van ugyan szénmonoxid-érzékelő, de elromlott.
Három fő típus, de a tanúsítvány a legfontosabb
A piacon elektrokémiai, félvezető és biomimetikus érzékelőket kínálnak a gyártók. Az elektrokémiai érzékelők szénmonoxid jelenlétében elektromos jelet generálnak, és a legpontosabbnak, legmegbízhatóbbnak tartják őket. Áruk márkától, a kijelző meglététől és az élettartamtól függően 6500 és 24 500 forint között mozog, és típustól függően általában 7-10 év után a teljes készüléket le kell cserélni.
A félvezető érzékelő olcsóbb, de kevésbé szelektív, érzékeny lehet például a füstre vagy a tisztítószerek gőzére. Ezek 500-1900 forintból megvásárolhatók, de egyes webáruházak szerint valójában csak kísérletezésre alkalmasak, életvédelemre nem. A biomimetikus érzékelő speciális zselét tartalmaz, amelynek szénmonoxid jelenlétében megváltozik a színe; egy ilyen termék ára 10-30 ezer forint, a prémium modellek digitális LCD-kijelzővel vagy NFC-funkcióval is rendelkezhetnek.
Bármelyik terméket is választjuk, kiemelten fontos, hogy tesztelt, biztonságos és jóváhagyott készülék legyen, amelyen megtalálható az EN 50291-1 szabványnak való megfelelésre utaló felirat. Ezek a termékek szerepelnek a hivatalos terméklistán, amelyet 2024 októberéig az OKF tett közzé: az egyiken a jó minőségű, a másikon az ellenjavallt termékek szerepelnek. 2024 októberében a szén-monoxid-érzékelők hatósági piacfelügyelete a fővárosi és a megyei kormányhivatalokhoz került, ezek honlapján azonban nem található szénmonoxid-érzékelő lista, a kormányhivatalok további tudnivalókért az OKF honlapjára irányítanak. Így egyelőre két biztos támpont marad: az OKF már nem frissített listája és az EN 50291-1 szabványnak való megfelelés ellenőrzése.
