A nők viszik a hátukon az egészségügyet, mégis jóval kevesebbet keresnek
Hiába alkotják a nők az európai egészségügyi és gondozási ágazat dolgozóinak 77 százalékát, óránként átlagosan 19 százalékkal kevesebbet keresnek férfi kollégáiknál. Az Egészségügyi Világszervezet friss jelentése szerint a bérszakadék a magasabb keresetű pozíciókban tovább nő, miközben a nők a legjobban fizetett állásoknak csak 55 százalékát töltik be.
Az egészségügy és a gondozási szektor az európai régió negyedik legnagyobb foglalkoztatója, egyben a nők legfontosabb munkaadója. Az ágazatban dolgozók 77 százaléka nő, miközben a többi ágazatban együttesen 45 százalékos a női munkavállalók aránya. A magasabb fizetési kategóriákban azonban már jelentősen kisebb a nők jelenléte: a szektor legjobban kereső dolgozóinak mindössze 55 százaléka nő.
„A nők alkotják annak a többségét, akik működtetik Európa egészségügyi rendszereit, mégis kevesebbet keresnek férfi kollégáiknál. Ez a különbség egy egész életpályán összeadódik” – mondta Natasha Azzopardi Muscat, az Egészségügyi Világszervezet európai regionális irodájának egészségügyi rendszerekkel foglalkozó részlegének igazgatója.
Minél magasabb a fizetés, annál nagyobb a különbség
A nemek közötti bérszakadék nem egyenletesen oszlik meg a fizetési skálán. Az alacsonyabb keresetűeknél körülbelül 2 százalékos, míg a legmagasabb kereseti kategóriában már meghaladja a 22 százalékot.
Az egészségügyi és gondozási ágazat különösen fontos a nők foglalkoztatásában: az összes dolgozó nő csaknem 17 százaléka ezen a területen dolgozik, míg a férfiaknál ez az arány mindössze 5 százalék. A strukturális egyenlőtlenségek a magasabb fizetési és vezetői szinteken még erőteljesebben jelentkeznek.
Világszerte hasonló a helyzet: az egészségügyi szektorban dolgozó nők átlagosan 24 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. A jelentés készítői ugyanakkor több olyan tényezőt is azonosítottak, amelyek magyarázhatják a bérkülönbség egy részét: az életkor, az iskolai végzettség, a köz- vagy magánszektorban való foglalkoztatás, illetve a teljes vagy részmunkaidős állás.
Ha ezt a négy tényezőt figyelembe veszik, az órabérben mért különbség 19 százalékról 6 százalékra csökken, a havi keresetek közötti eltérés pedig 28 százalékról 10 százalékra. A fennmaradó különbségre azonban az adatok alapján nincs egyértelmű magyarázat.
„A különbség nagy része nem azzal függ össze, hogy a nők kevesebb órát dolgoznak, fiatalabbak, vagy az ágazat más részein helyezkednek el” – mondta Azzopardi Muscat. „Arról van szó, hogy a szektor hogyan értékeli a nők munkáját.”
Amit a nők végeznek, azt kevésbé fizetik meg
A jelentés egyik fontos megállapítása, hogy minél inkább „elnőiesedett” egy foglalkozási kategória, annál alacsonyabb a fizetés. Ez a jelenség a vezetői, a diplomás szakmai és a technikai munkakörökben egyaránt megfigyelhető. Az egészségügyi és gondozási ágazat vezetői pozícióiban több nő dolgozik, mint más szektorok hasonló vezetői munkaköreiben – a fizetésük azonban alacsonyabb. Az ilyen pozíciók átlagos órabére 22 euró, szemben a más ágazatok hasonló munkaköreiben mért 24,70 euróval.
A nemek közötti bérszakadék a munkaerőpiaci egyenlőtlenség egyik legtartósabb formája. Az alacsonyabb kereset nemcsak a jelenlegi fizetést érinti: hosszú távon alacsonyabb életpálya-keresetet és nyugdíjjogosultságot eredményezhet, növelheti a nők időskori elszegényedésének kockázatát, csökkentheti az oktatásba fektetett idő és pénz megtérülését, és a fenntartható gazdasági növekedést is hátráltathatja.
„Ez alacsonyabb nyugdíjat, kisebb anyagi biztonságot időskorban és nagyobb szegénységi kockázatot jelent azoknak a nőknek, akik egész életükben másokról gondoskodtak” – mondta Azzopardi Muscat. „Ez nem véletlen, és nem a képzettségről szól. A nők ugyanazért a munkáért kevesebbet kapnak, miközben kisebb eséllyel jutnak hozzá azokhoz a pozíciókhoz, amelyek magasabb fizetéssel járnak.”
A bérkülönbség csökkentése ezért nem csupán igazságossági kérdés, hanem az erősebb és fenntarthatóbb egészségügyi munkaerőbe való befektetés is. A javaslatok között szerepel a bérek átláthatóbbá tétele, a nők nagyobb arányú részvétele a döntéshozói pozíciókban, valamint a nemi szerepekkel és sztereotípiákkal kapcsolatos beidegződések kezelése.
