Élelmiszerválság: a magyar malmokat és vágóhidakat is kritikus infrastruktúraként védi az állam
Magyarország az európai élmezőny mögött, de a felkészülő országok között szerepel az élelmiszer-ellátási válságok kezelésében egy új nemzetközi elemzés szerint. A hazai szabályozás már pontosan meghatározza, hogy egy esetleges élelmiszerválság kialakulásakor mely malmok, vágóhidak, tejüzemek, gazdaságok és kereskedelmi vállalatok válhatnak kritikus szervezetté, átfogó nemzeti élelmiszer-biztonsági terv azonban továbbra sem látható.
Az európai élelmiszer-ellátást már nem egyetlen rossz termés vagy átmeneti piaci zavar veszélyezteti. Az aszály, a műtrágya- és energiaárak emelkedése, a kereskedelmi útvonalak lezárása, az áramkimaradások és a kibertámadások együttesen idézhetnek elő olyan válságot, amelynek hatása gyorsan végigfut a mezőgazdaságon, az élelmiszeriparon és a bolthálózatokon. Az élelmiszerválság kialakulásának lehetőségére figyelmeztet egy októberi részletes elemzés is, amely szerint az Európai Unió élelmiszerrendszere normál körülmények között ellenálló, de a több, egymással összekapcsolódó sokk kezelésére a tagállamok rendkívül eltérő mértékben készültek fel.
A kutatás Finnországot, Franciaországot, Hollandiát és Svédországot sorolja az élelmiszer- és klímabiztonság európai vezetői közé. Magyarország Ausztriával, Németországgal, Olaszországgal és Lengyelországgal együtt a feltörekvő reziliencia-vezetők csoportjába került. A kedvező értékelés egyik oka, hogy Magyarország képes az állam és a magánszektor együttműködésével stratégiai élelmiszerkészleteket létrehozni, valamint rendelkezik az alkalmazkodást támogató jogszabályi háttérrel. A jelentés ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy nincs egységes, átfogó nemzeti élelmiszer-biztonsági terv, amely együtt kezelné a termelési, feldolgozási, logisztikai és fogyasztói kockázatokat.
Ez nem jelenti azt, hogy Magyarországon ne létezne válságkezelési szabályozás. A kritikus szervezetek ellenálló képességéről szóló törvényhez elkészült a nemzeti kockázatértékelés és stratégia, az élelmezést és a vízellátást pedig a kiemelten védendő alapvető szolgáltatások közé sorolták. A hiány inkább az, hogy ezek az intézkedések nem állnak össze nyilvánosan megismerhető, teljes élelmiszer-ellátási forgatókönyvvé.
A magyar végrehajtási rendelet pontos határértékeket állapít meg. Kritikus szervezetté jelölhető ki az az élelmiszer-termelő, -feldolgozó vagy -kereskedő vállalkozás, amelynek élelmiszerlánc-felügyeleti díjköteles nettó árbevétele eléri a 60 milliárd forintot. A jogszabályi kritériumok alapján azonban ennél kisebb vállalatok egy-egy nagy kapacitású üzeme is kritikus infrastruktúrává válhat. Ide tartozhat például a naponta legalább 100 tonna tejet feldolgozó üzem, az évi legalább 60 ezer tonna terméket előállító malom, az 50 ezer tonnás éves kapacitást elérő zöldség- vagy gyümölcsfeldolgozó, a naponta legalább 75 ezer brojlercsirkét levágó baromfiüzem, a napi 200 tonnás kapacitást elérő hús- vagy baromfihús-készítménygyár, valamint a napi tízezer adagnál többet készítő főzőkonyha.
A szabályozás az alapanyag-termelőkre is kiterjedhet. Kritikus infrastruktúrának minősülhet egy legalább 3500 szarvasmarhát tartó telep, egy tízezer férőhelynél nagyobb sertéstelep, illetve egy olyan baromfitartó létesítmény, amely évente hárommilliónál több brojlercsirkét bocsát ki. A nagy takarmánygyártók és élelmiszer-logisztikai vállalatok esetében ugyancsak megjelenik a 60 milliárd forintos árbevételi küszöb.
A kijelölt vállalatoknak a döntés véglegessé válásától számított 90 napon belül ellenálló képességért felelős vezetőt kell megbízniuk, majd részletes tervet kell készíteniük. Ebben nem csupán az informatikai támadásokra kell felkészülniük. A tervnek az alapvető szolgáltatás folytonosságát, a beszállítói függőségeket és a dominóhatásokat is kezelnie kell. Egy tejüzemnél például nem elegendő az áramellátás biztosítása: vizsgálni kell a tej beszállítását, a hűtést, a csomagolóanyagokat, az üzemanyagot és a késztermék kiszállítását is. Egyetlen kieső elem az egész láncot leállíthatja.
Az uniós szabályozás célja éppen az, hogy a kritikus vállalatok ne csak reagálni tudjanak egy eseményre, hanem képesek legyenek azt megelőzni, hatását tompítani, majd gyorsan helyreállítani a működést. Az érintett szervezetek terveit a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság ellenőrzi.
A nemzetközi elemzés szerint 2035-ig nem feltétlenül egyetlen veszély jelenti a legnagyobb kockázatot, hanem az események összekapcsolódása. Magyarország esetében ilyen forgatókönyv lehetne, ha egy súlyos aszály idején alacsony dunai vízállás nehezítené a gabona és a műtrágya szállítását, miközben energiahiány vagy kibertámadás zavarná meg a feldolgozóüzemek működését. Az aszály és az alacsony vízállás idén egyaránt megtörtént, ezért az energiahiány és az esetleges kibertámadások megelőzése kulcsfontosságú a jelenlegi helyzetben.
