NIS: Miért olyan lassúak a MOL–Gazprom tárgyalások?
A MOL és a Gazprom közötti tárgyalások a NIS többségi részesedésének megvásárlásáról gyakorlatilag kudarcba fulladtak szerb kormányközeli források alapján. A Gazprom nem kívánja eladni a NIS részesedését, és az időhúzásra játszik.
Az amerikai OFAC ugyanakkor ismét egy hónappal meghosszabbította a NIS működési engedélyét, s a MOL és a Gazprom is további egy hónapot kapott a tárgyalások folytatására szeptember utolsó napján, ami lehetővé teszi a status quo fenntartását.
A szerb és az amerikai fél egyaránt érdekelt abban, hogy elkerülje a NIS elleni szankciók azonnali alkalmazását, mivel az komoly energiabiztonsági és gazdasági kockázatot jelentene Szerbiának. Ezen keresztül az európai érdekek is sérülnének az üzemanyag piacon.
Ha végül az OFAC a szankciók betartása mellett döntene, mint ahogy azt számos amerikai képviselő szorgalmazza, akkor még nagyobb feszültség lenne az európai dízel piacon, ami nagy valószínűséggel Amerikát is érintené. Az pedig szemmel láthatóan kényelmetlen Trump elnöknek is. Szóval ebben a kérdésben csapdába esett az USA.
Valójában a Gazprom akár meddig húzhatja a tárgyalásokat, az OFAC meg fogja adni a hosszabbítást. Legalábbis amíg feszült az üzemanyaghelyzet az EU-ban. Az pedig úgy tűnik, hogy nem fog megoldódni egyhamar, hiszen hiába csökkentette az orosz finomítók elleni támadásokat az ukrán fél, a helyreállítási folyamat lassú. Oroszország most is meghosszabbította a dízelolajra vonatkozó exporttilalmat. Szóval amíg az oroszok hosszabbítanak, addig az amerikaiak is hosszabbítani fognak nagy valószínűséggel.
S lehet, hogy ezen a Hormuzi-szoros felszabadulása sem fog segíteni, ha megtörténik, mert Európának békeidőben is szüksége van az orosz dízelolajra, hogy a piaci keresletet ki tudja elégíteni. Ez alapján pedig úgy tűnik, hogy az orosz medve megtalálta azt a módszert, hogy mégse kelljen megválnia a szerb olajvállalatban lévő többségi részesedésétől.
Azért mégsem eszik annyira forrón a kását, hiszen reális forgatókönyvvé válhat, hogy patthelyzetben a szerb állam átvegye a NIS irányítását, amelyet a privatizációs szerződés lehetővé tesz, hiszen az államnak opciója van a részesedésre. Persze ezzel a szerbek kerülnének konfliktusba a baráti Oroszországgal, amit nagy valószínűséggel egyik politikai vezetés sem vállalna fel, pláne így a választások előtt, de valószínűleg utána sem.
Mindezeknek köszönhetően úgy tűnik, hogy a MOL–NIS tranzakciónak elég kicsi a valószínűsége. S talán ezért is van az, hogy már a piaci szereplők alapvetően nem is nagyon számolnak vele.
