Paksi fenékküszöb: Ausztria folyami áruszállításának töredéke érintett, néhány ipari központ mégis súlyosan szenved
Az osztrák áruszállítási volumennek mindössze 0,9 százaléka zajlott a Dunán 2024-ben, a paksi fenékküszöb építése miatti korlátozás mégis komoly vitát váltott ki Bécs és Budapest között. A látszólagos ellentmondás magyarázata az, hogy a folyón nem elsősorban belföldi árut szállítanak, hanem a dunai forgalom 90–94 százaléka nemzetközi vagy tranzitforgalom. Így ha a magyarországi szakaszon megszakad a hajózás, az Ausztriát Kelet-Európával összekötő útvonal is megszakad.
A vita középpontjában álló fenékküszöb célja, hogy alacsony dunai vízállás idején is biztosítsa a paksi atomerőmű hűtővízellátásához szükséges vízszintet. Építése ugyanakkor korlátozza az áruszállítást a Duna egyik nemzetközi szakaszán, ami az osztrák fuvarozók mellett a nagy ipari vállalatok ellátási láncait is érinti.
Az adatok szerint 2024-ben 2,3 millió tonna áru érkezett Ausztriába keletről a Dunán. A linzi kikötőben ugyanabban az évben hárommillió tonnát rakodtak vízi úton, ami az összes osztrák vízi kikötői árumozgatás több mint fele volt. A folyami szállítás országosan kis szeletet képvisel, Linzhez hasonló ipari központokban azonban jóval nagyobb a súlya.
Egy hajózási korlátozásnál a vállalatok választhatnak: várakoznak, vagy vasútra, illetve közútra terelik az árut. Az első esetben a szállítás késik, a másodikban a költség emelkedik, és a szükséges kapacitás sem feltétlenül áll rendelkezésre. Ez különösen a nagy tömegben mozgatott nyersanyagoknál, gabonánál, építőanyagoknál és fémipari termékeknél okozhat gondot.
Az osztrák vállalatok közül a Voestalpine már jelezte a fennakadást: a cég nem tudja a korábbi módon, hajón fogadni a Kelet-Európából érkező vasércet. Az acélipari vállalat többletköltségektől és versenyképességének romlásától tart. Ausztriai logisztikai szereplők arra is felhívták a figyelmet, hogy a vasúti vagonok, mozdonyok és szabad pályakapacitás hiánya miatt nem lehet minden dunai rakományt egyszerűen vonatra tenni.
A fenékküszöb tehát két fontos érdek találkozási pontján épül: Magyarország a paksi atomerőmű vízellátását kívánja biztosítani, az osztrák és más dunai vállalatok pedig a szállítási útvonal kiszámíthatóságát szeretnék megőrizni. A hajózási érdekképviseletek egyik felvetése az ideiglenes, előre tervezhető áthaladási időszakok biztosítása.
A Pro Danube International emellett hosszabb távú megoldást sürget, amely az erőmű működését és a nemzetközi hajózást egyaránt figyelembe veszi. A vita így jóval több egy kétoldalú nézeteltérésnél: a magyarországi Duna-szakasz az Ausztriát Kelet-Európával és a Balkánnal összekötő szállítási útvonal része. A kérdés az, sikerül-e úgy fenntartani Paks biztonságos működését, hogy közben a folyó az érintett ipari vállalatok számára is tervezhető útvonal maradjon.
