A fenntartható jövő kulcsa lehet a női vezetők nagyobb szerepvállalása
A klímaváltozás nemcsak a környezetet alakítja át, hanem a társadalmi egyenlőtlenségeket is tovább mélyíti, miközben a legkiszolgáltatottabbak között különösen nagy arányban vannak jelen a nők. Az ENSZ legrosszabb éghajlati forgatókönyve szerint 2050-re akár 158 millió nő és lány élhet mélyszegénységben.
A nők vezetői szerepéről, a klímaválság és a társadalmi egyenlőtlenségek összefüggéseiről, valamint a fenntartható jövő kialakításának lehetőségeiről szólt az ESSCA Budapest Global Five 2026 konferenciája, amelyet 2026. október 5-én rendeztek meg a Francia Intézetben. A résztvevők azt elemezték, hogy a felsővezetői pozícióban levő nők milyen kihívásokkal találkoznak, és milyen szinten tudják beépíteni a környezet változásának hatásait a stratégiájukba.
A klímaválság női arcot is mutat
Az ENSZ adatai szerint a nők – különösen a fejlődő és vidéki térségekben – aránytalanul nagy terheket viselnek a klímaváltozás következményeiből. A vidéki, nők által vezetett háztartások például hőhullámok idején átlagosan 8 százalékkal, árvizek esetén pedig további 3 százalékkal nagyobb bevételkiesést szenvednek el, mint a férfiak által vezetett háztartások. A számok arra is rámutatnak, hogy a klímaválság nem pusztán környezeti kérdés: gazdasági és társadalmi krízis is, amely meglévő egyenlőtlenségeket erősít fel.
A fenntartható átmenet nem valósítható meg a nők aktív részvétele nélkül. A képzettségben, a foglalkoztatásban, a vállalkozásban és a döntéshozatalban rejlő női potenciál ma még jelentős részben kihasználatlan.
Az üvegplafon nemcsak a nők előtt zárja el az utat
A nők vezetői pozíciókból való kiszorulása nem csupán igazságossági kérdés, a szervezetek és a társadalom egészének lehetőségei is szűkülnek általa. A sokszínűbb vezetés több nézőpontot, nagyobb kreativitást és kiegyensúlyozottabb döntéshozatalt tesz lehetővé különösen olyan összetett helyzetekben, mint a zöld átmenet.
„Aki kizárja a nőket a döntéshozatalból, nemcsak tehetséget veszít, hanem a lehetséges megoldások egy részét is. A bolygónak mindenféle intelligenciára szüksége van ahhoz, hogy megbirkózzunk a jelen kihívásaival” – hangsúlyozta Marcela Schweitzer, az ESSCA párizsi Kampuszának Pedagógiai Támogató Központjának vezetője.
„A nemek közötti egyenlőség nem pusztán igazságossági kérdés. A fejlődés és az ökológiai átmenet egyik fontos erőforrása. Az üvegplafon a nőket a szakmai előmenetelben és a vezetői pozíciók elérésében akadályozó, sokszor láthatatlan szervezeti és társadalmi korlátokat jelenti. Minden ledöntött üvegplafon új energiát szabadít fel a változáshoz” – tette hozzá.
A színpadon is számít, kié a hang
A konferencia különleges vendége, Bruno Blairet francia színész és színművészeti tanár a sokszínű alkotói hangok felszabadításának fontosságát hangsúlyozta. „Tanárként az a feladatom, hogy újra megnyissam a fiatal színésznők előtt a saját önkifejezésük, valamint az általuk megformált szereplők erejének képzeletbeli terét. Arra is bátorítok mindenkit, írjon, hogy ezáltal megsokszorozzuk a nézőpontokat. A színháznak emellett szabad alkotói térnek kell lennie a nők és a kisebbségek számára” – mondta.
