Húsz éve nem látott gyárbezárási hullám söpör végig Magyarországon
Az elmúlt hónapokban sorra jelentették be magyarországi üzemeik bezárását és a tömeges elbocsátásokat a feldolgozóipari vállalatok. Az Electrolux, a WKW és az Accel Hunland is a kivonulás mellett döntött.
A statisztikai adatok lesújtóak: augusztusban a turizmusban több mint 10 százalékkal esett vissza a vendégek száma, a Covid óta nem látott zuhanás. A külkereskedelmi hiány 1 milliárd eurót tett ki, ilyen az energiaválság óta nem történt. Az építőipar az év közepére összeomlott, és már 10 százalékos mínuszban van.
Az Electrolux áprilisban bejelentette, hogy 2026 végén megszünteti a hűtőgépgyártást Jászberényben, mintegy 600 munkahelyet érintve. A döntést a stagnáló kereslettel, az árnyomással és az erősödő versennyel indokolták.
Nyáron felszámolás alá került a bonyhádi zománcgyárat működtető EMA-LION Kft., amelynél egyes munkavállalók már csak részben vagy egyáltalán nem kapták meg a fizetésüket. Augusztusban leállította a termelést az Accell Hunland tószegi kerékpárgyára, mintegy 400 munkavállalót érintve. Szeptemberben a WKW Hungária bejelentette, hogy 2026 végén megszünteti a győri termelést, és mind a 470 dolgozóját elbocsátja.
A diósgyőri Nestlé-gyár esetében sikerült vevőt találni: a magyar Vimpex cégcsoport 2027-től tovább működteti az üzemet.
Az elemzők szerint a gyárbezárásokat három tényező együttese okozza: az európai ipari kereslet gyengesége, az autóipar strukturális átalakulása és a multinacionális vállalatok termelési hálózatainak újraoptimalizálása. Az ipari termelés az első hét hónapban 2,7 százalékkal nőtt, de a feldolgozóipari alágak többségében visszaesést mértek, így ipari szerkezetváltásról beszélhetünk.
Az erős forint a nagy nemzetközi vállalatoknál inkább kellemetlen, mint destabilizáló tényező, a kisebb hazai beszállítóknál komolyabb problémát okozhat, de a legnagyobb gond az elapadó kereslet. Az exportőröknél az erősebb forint szűkítheti a profitmarzsot, ugyanakkor az importált alapanyagok olcsóbbá válnak.
A fő exportpartner Németország strukturális válságban van. A német ipar működési környezete drasztikusan megváltozott, és ez visszafordíthatatlan. Az autóiparban az elektromos autó a jövő, ebben azonban az európai gyártók nincsenek technológiai fölényben a kínai gyártókkal szemben. Az átállás időbe telik, addig az ágazat stagnálása és zsugorodása valószínűsíthető.
Magyarország nem tudja függetleníteni magát a német ipar válságától. A hazai beszállítók aszimmetrikus függésben vannak a nyugati gyártóktól, azok visszafogása komoly negatív hatással járhat. A kínai autóipari cégek fokozódó aktivitása tompíthatja a hatást.
A Volkswagen szeptemberben legfeljebb 1 százalékra csökkentette idei eredményvárakozását, további költségcsökkentési tárgyalásokat jelentett be. A Mercedesnél és a BMW-nél is jelentős nyomás nehezedik a profitra. A Bosch Mobility mintegy 13 ezer, a ZF pedig 7600 munkahely megszüntetését tervezi 2030-ig.
A legnagyobb strukturális veszély a beszállítóknál van: egy hagyományos hajtáslánc több ezer alkatrészből áll, míg az elektromos hajtás sokkal egyszerűbb, emiatt a kapcsolódó beszállítók egész üzleti modellje kerül nyomás alá.
