Kármán András: a magas bérszínvonal a növekedés legnagyobb gátja, elfogyott a mozgástér
Kármán András pénzügyminiszter a Magyar Közgazdasági Társaság 64. Közgazdász Vándorgyűlésén kijelentette: nem kész recepttel és nem is jó hírekkel érkezett, elsősorban diagnózist és jövőképet kíván felvázolni. Úgy vélte, a hiteles gazdaságpolitika alapja az őszinteség a piaci szereplőkkel, a szakmával és az állampolgárokkal szemben. Értékelése szerint a magyar gazdaság problémái két fő területre vezethetők vissza: a növekedésre és a költségvetés helyzetére.
A pénzügyminiszter az első nagy problémának a magyar növekedési modell kifulladását nevezte. Felidézte, hogy Magyarország a rendszerváltás után még a régió éllovasának számított, mára azonban a térség sereghajtói közé került. Az uniós csatlakozás idején az egy főre jutó magyar fejlettség az EU-átlag 62 százalékán állt, ami szinte valamennyi szomszédos ország mutatójánál magasabb volt. Lengyelország akkor 52, Litvánia 50 százalékon állt. Azóta Lengyelország 81, Litvánia 87 százalékra zárkózott fel, Magyarország pedig 76 százalékon áll.
Kármán András szerint az előző rendszer gazdaságpolitikája egyre több külföldi tőkére, újabb összeszerelő üzemekre és a foglalkoztatás folyamatos bővítésére épült. Ez az extenzív modell egy ideig működött, de világos korlátai vannak: egy idő után elfogy a gazdaságba bevonható munkaerő, és telítődik az olcsó munkára épülő tőkevonzás lehetősége. Magyarország nem lépett időben magasabb szintre, ezért beleütközött ebbe a korlátba. Ennek bizonyítékaként említette, hogy négy év alatt összesen kevesebb mint 1 százalékkal nőtt a magyar GDP.
A pénzügyminiszter külön problémaként beszélt a bérek és a termelékenység elszakadásáról. Elmondása szerint 2010 óta a vállalatok reálbérköltségei 40 százalékkal növekedtek, a termelékenység viszont mindössze 19 százalékkal javult. A különbséget sokáig ellensúlyozta a gazdaságpolitika: a munkáltatói járulékokat 27 százalékról 13 százalékra csökkentették, emellett a forint fokozatos leértékelődése is segítette a vállalatok költség-versenyképességének fenntartását. Ez a mozgástér azonban 2022-re lényegében elfogyott.
Kármán András szerint az elmúlt évek másik nagy problémája a költségvetési politika szétesése volt. Felidézte: 2011 és 2019 között a GDP 2,6 százalékát tette ki az átlagos államháztartási hiány, azóta azonban tartósan jóval magasabb szintre került a deficit. Közlése szerint kormányzati intézkedések nélkül idén 8,3 százalékos lenne a hiány. Úgy fogalmazott, olyan büdzsék készültek, amelyek számai már a kihirdetés pillanatában sem voltak reálisak. „Ez nem tervezés, ez a tervezés látszata” – szögezte le.
A pénzügyminiszter szerint a költségvetés szerkezete súlyosan eltér az európai gyakorlattól. „Nem egyszerűen eltérünk az uniós átlagtól, hanem szélsőségesen kilógunk belőle” – jelentette ki. Az adórendszer átalakítása kapcsán úgy fogalmazott: „sorra bezárjuk a kiskapukat, amelyekkel a legtehetősebbek kicsúsztak az adófizetési kötelezettség alól”.
A költségvetési kiigazítás kapcsán Kármán az állami kiadások csökkentésére és a pazarló működés felszámolására helyezné a hangsúlyt az adóemelések helyett. Két területet ugyanakkor kivett a lehetséges megtakarítások köréből: az egészségügyet és az oktatást. „Ott spórolni annyi lenne, mint a jövőtől lopni” – mutatott rá. A költségvetést a jövőben ősszel készítik el, a tervezetet október végéig terjesztik a parlament elé. „A költségvetéshez mostantól csak az Országgyűlés előtt, és nem titkos módon fogunk hozzányúlni” – ígérte.
