Milánóban elszabadult a pokol: 12 évesek vesznek részt az utcai zavargásokban
Betört kirakatok, kifosztott üzletek és könnygázba burkolózó utcák: Milánó belvárosában egyre nehezebb megfékezni az erőszakos zavargásokat. A hatóságok több mint 220 fiatalt állítottak elő, az érintettek mintegy 80 százaléka kiskorú.
A Via Torinón a pusztítás után szülők próbálták hazakísérni feketébe öltözött gyermekeiket. Egy feldühödött apa még fenéken is rúgta a fiát, számon kérve rajta, hol járt és mit művelt.
A fosztogatók édességekkel, fagylalttortákkal és ellopott italokkal menekültek a betört kirakatú üzletekből. A Brera negyedben egy alig tízévesnek tűnő fiú egy közösségi robogóról ellopott sisakban, fémcsővel a kezében vezette egy tucatnyi fiatal rohamát.
A rendbontók között megtalálhatók az Olaszországban „maranza” néven emlegetett, gyakran bevándorló hátterű fiatalok, akiknek szubkultúráját a trapzene, a jellegzetes öltözködés és az utcai bandák világa határozza meg.
Két 13 éves fiú, Tobo és Yussef a közösségi médiában terjedő felvételek hatására érkezett Milánó központjába. Állításuk szerint tiltakozni akartak, de tagadták, hogy részt vennének a rombolásban, a rendőrökkel szembeni ellenszenvüket azonban nyíltan vállalták.
A zavargásokban olyan fiatalok is részt vesznek, akiknek nincs bevándorlói hátterük, és nem feltétlenül élnek társadalmi kirekesztettségben. Számukra az utcai összecsapások sokszor inkább a Grand Theft Auto (GTA) videójátékra emlékeztetnek: palackokkal dobálják a rendőröket, elmenekülnek, majd az akciókról készült felvételeket megosztják a közösségi oldalakon.
A résztvevők politikai hovatartozása sem egyértelmű; a fiatalok között egyaránt vannak milánóiak és a környező lombardiai településekről, például Treviglióból, Cernuscóból, Saronnóból vagy Lomazzóból érkezők. A beszámoló szerint a zavargások egyik mozgatórugója a társadalmi elégedetlenség lehet: sok fiatal olyan üzleteket rongált meg, amelyekben egyébként nem engedhetné meg magának a vásárlást.
Egyikük azzal magyarázta a rombolást, hogy az állam nem vesz tudomást róluk, és úgy érzik, mindenki számára láthatatlanok. A tiltakozások ugyanakkor nem szerveződnek egységes politikai követelések köré: a résztvevők között vannak, akiket a rendőrséggel szembeni indulat, másokat az anyagi helyzetük miatti frusztráció vagy egyszerűen az erőszakos események izgalma vonz az utcára.
A hétvégére a környező városokból érkező fiatalok egy része az utolsó vonattal indul haza. Amikor az egyik rendbontót arról kérdezték, másnap is visszatér-e, rövid választ adott: nem, holnap iskolába kell mennie.
