Jelentős árfolyam-emelkedés a Shell gyorsjelentése után
A Shell olajipari vállalat csütörtökön tette közzé legfrissebb gyorsjelentését, amely minden elemzői várakozást felülmúlt. A vállalat a harmadik negyedévben 10,81 milliárd dolláros nettó nyereséget ért el, szemben a 10,33 milliárd dolláros elemzői várakozással. A profit ezzel csaknem megduplázódott, és 2022 óta a legnagyobb negyedéves növekedést mutatta. A kiugró teljesítményhez hozzájárultak a magasabb finomítói árrések, a cseppfolyósított földgáz kedvezőbb értékesítési árai, valamint az energiapiaci ellátási zavarok. A vállalat emellett újabb 5 milliárd dolláros részvény-visszavásárlási programot jelentett be, ami tovább erősítette a befektetői optimizmust.
A kedvező hírek hatására a Shell részvényeinek árfolyama azonnal emelkedésnek indult. Október 29-én délelőtt 10 óra 15 perckor a Lang & Schwarz kereskedési rendszerében 49,06 eurón jegyezték a részvényeket, szemben az előző napi 47,39 eurós Xetra-záróárral, ami 3,53 százalékos emelkedést jelent.
Kapitány István részvényvagyona is profitálhatott
A tőzsdei erősödés egyik magyarországi érintettje Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter, a Shell korábbi globális alelnöke. A miniszter júniusban tette közzé vagyonnyilatkozatát, amelyben 8,74 millió euró értékű részvényvagyont tüntetett fel, emellett további 8,4 millió euró és 58,7 millió forint értékű értékpapír-megtakarítást is szerepeltetett. Bár a dokumentum nem részletezte, hogy ebből mennyi volt a Shell-részvény, a június végi részvényárfolyam és az akkori hivatalos euróárfolyam alapján a feltételezett Shell-részvénycsomag mintegy 3,09 milliárd forintot ért, ami hozzávetőleg 255 ezer darab Shell részvényt takart.
Az október 29-i délelőtti tőzsdei árfolyam alapján ugyanez az állomány már megközelítőleg 4,6 milliárd forintot érhetett, vagyis értéke négy hónap alatt mintegy 1,51 milliárd forinttal emelkedhetett. Ebből kizárólag a Shell harmadik negyedéves gyorsjelentését követő árfolyam-emelkedés mintegy 156 millió forintot tehetett ki. Fontos megjegyezni, hogy az árfolyamnyereség a gyakorlatban a részvények piaci értékének emelkedését jelenti, nem pedig a tulajdonos számláján ténylegesen megjelenő pénzösszeget. Amíg a részvényeket nem értékesítik, addig csak nem realizált, papíron létező nyereségről beszélhetünk.
Korábbi hasonló esetek és összeférhetetlenségi kérdések
Nem ez az első eset, hogy a miniszter feltételezett Shell-részvényvagyona reflektorfénybe kerül. Márciusban arról jelentek meg írások, hogy a Barátság kőolajvezeték körüli ellátási problémák és az iráni háború nyomán megugró részvényárfolyam következtében a feltételezett részvénycsomag értéke több százmillió forinttal emelkedhetett. A Fidesz frakció júliusban felszólította a minisztert, hogy váljon meg részvényeitől, ennek azonban azóta sem tett eleget. A Brent kőolaj ára jelenleg is 110 dollár fölött tartózkodik, míg júniusban még 70 dollár volt.
Az, hogy Kapitány tetemes részvénypakettel rendelkezik, önmagában nem jelent szabálytalanságot vagy összeférhetetlenséget. Gazdasági és energetikai miniszterként azonban olyan területért is felel, amely szorosan kapcsolódik korábbi munkaadója, a Shell üzleti tevékenységéhez. Kérdéses, hogy a miniszter miként tudja összeegyeztetni közfeladatait a nemzetközi energiaszektorban fennálló esetleges tulajdonosi érdekeltségeivel, és milyen biztosítékok garantálják, hogy magánbefektetései nem befolyásolják kormányzati döntéseit.
Nem példa nélküli a nemzetközi politikában, hogy egy kormánytag olajipari részvényérdekeltsége összeférhetetlenségi vitát vált ki. Nagy-Britanniában 1997-ben a BP korábbi elnökéből lett kereskedelmi miniszter, Lord Simon került hasonló helyzetbe, miután kiderült, hogy több mint kétmillió font értékű BP-részvényt tartott meg egykori munkaadójában. Az ellenzék a lemondását követelte, a politikus végül a részvénycsomag eladása mellett döntött. 2023-ban Theresa Villiers korábbi brit környezetvédelmi miniszterről derült ki, hogy hivatali ideje alatt több mint 70 ezer font értékű Shell-részvénnyel rendelkezett, amelyet nem jelentett be időben a parlamenti nyilvántartásban. Villiers ekkor már nem volt miniszter, így az ügy nem vezetett a lemondásához, de ismét ráirányította a figyelmet az energiapolitikai döntéshozók magánbefektetéseire. Mindkét eset jól mutatja, hogy az energetikai vállalatokban fennálló tulajdonosi érdekeltségek akkor is komoly politikai kérdéseket vethetnek fel, ha önmagukban nem bizonyítanak szabálytalanságot.
