Kína és az Európai Unió iparpolitikája a vegyipar védelmében
Az Európai Unió a közeljövőben jelentős lépéseket tervez a kontinens iparának védelmére, hogy csökkentse a kínai alapanyagoktól való függőséget, különösen a vegyipar területén. A tervek között szerepel, hogy a cégeknek legalább három különböző beszállítótól kellene beszerezniük alkatrészeiket, így minimalizálva a nyersanyagok kiszolgáltatottságát.
A vegyipar és az ipari gépgyártás jövője létfontosságú tényező, hiszen ezek az ágazatok szenvedtek el legnagyobb mértékben a kedvezőtlen kínai importtól. A lépés részben válasz a Kínából érkező exportkorlátozásokra, amelyek rávilágítottak a globális ellátási láncok sebezhetőségére.
Az új szabályozás 30-40 százalékos kitettséget engedne egy-egy beszállítónak, míg a maradékot legalább három másik, különböző országbeli forrásból kellene beszerezni. Maros Sefcovic, az unió kereskedelmi biztosa irányítása alatt a cél, hogy csökkentsék azt a kereskedelmi deficitet, amely már napi 1 milliárd euróra rúg az ázsiai országgal szemben.
Tavaly számos európai üzem kénytelen volt leállítani a termelést a ritkaföldfémmágnesek és más kritikus alkatrészek kínai exportjának korlátozása miatt. Ezzel a lépéssel kívánják a cégeket védeni a fungáló kínai kereskedelmi gyakorlatokkal szemben.
Az európai ipar fokozatosan egyre inkább függővé válik Kínától, ami komoly kockázatokat rejthet. A kínai feldolgozóipari beruházások, melyek jelentős állami támogatásokkal működnek, már a kontinens ipari bázisát is fenyegetik. A bizottsági tisztviselők hangsúlyozzák, hogy ezért rendkívül fontos a diverzifikálás szorgalmazása.
Az EU kereskedelmi intézkedései és a következmények
A javasolt új kereskedelmi intézkedések nem csupán Kínára vonatkoznak, hanem más országokra is, melyek hasonlóan fontos nyersanyagokban játszanak jelentős szerepet. Az amerikai és katari hélium, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaságból és Indonéziából származó kobalt példája is azt mutatja, hogy az EU nem csupán egy aszimmetrikus függőség megszüntetésére törekszik.
Továbbá tavaly az EU az acélipari vámok 50 százalékra emeléséről is tárgyalt, hogy megvédje az európai acélipart, amely a feljegyzések kezdete óta a legnagyobb visszaesést szenvedte el. Az új szabályozás a megbízható partnerek kvótáinak növelését célozza, míg másoké aránytalanul csökkenhet, így erősítve az intézkedések hatását a kínai piacon.
A gyorsabb intézkedésre azért van szükség, mert a Kereskedelmi Világszervezet szabályai korlátozzák a dömping és támogatásellenes eljárások érvényesítésével járó időtartamot. Ezért az Európa-ipari szektoroknak öt évet adnak, hogy növeljék versenyképességüket, és felkészüljenek a piaci kihívásokra.
Összegezve: az Európai Unió célja a jövőbeli ipari fenntarthatóság biztosítása az alapanyagok megfelelő forrással való biztosításával és a globális piaci helyzethez való alkalmazkodással, hogy elkerülje a kedvezőtlen helyzeteket, melyek a közelmúltban a kínai importkorlátozások következtében alakultak ki.
