A ketreces tartás környezeti hatásai és az állatjóléti reformok összetettsége
A közelmúltban végzett kutatások rávilágítottak arra, hogy az ökológiai és szabadtartásos tojástermelés, amelyet az állatjóléti szempontok figyelembevételével fejlesztenek, sokkal nagyobb környezeti terheléssel járhat, mint a korszerű ketreces rendszerek. A Royal Society Open Science folyóiratban megjelent tanulmányban az Oxfordi Egyetem kutatói négy különböző brit tojástermelési rendszert elemeztek: berendezett ketreces, mélyalmos, szabadtartásos és ökológiai szabadtartásos. A kutatás célja annak megértése volt, hogy milyen mértékben befolyásolják a különböző tartási módok a környezeti lábnyomot és az állati jólétet.
A kutatás során kiderült, hogy bár a szabadtartásos és ökológiai rendszerek főként az állatjólét növelését célozzák, valójában az ökológiai szabadtartású tojás előállítása akár 3,52 kilogramm szén-dioxid-egyenértékű kibocsátást is generálhat kilogrammonként, míg a ketreces rendszer esetében ez az érték csupán körülbelül 1,8 kilogramm. Ez a különbség jelentős, hiszen ha Nagy-Britanniában átállnának kizárólag ökológiai tenyésztésre, a tojástermelés éves szén-dioxid-kibocsátása 61%-kal nőne, 1,439 millió tonnáról 2,316 millió tonnára.
A takarmányhasználat és az állatlétszám szerepe
Az ökológiai és szabadtartásos rendszerek problémája nem csupán a kibocsátás mértékében rejlik, hanem a takarmányfelhasználás hatékonyságában is. Az ökológiai takarmányok hozama alacsonyabb lehet, így ugyanannyi tojás előállításához jelentősen több földterületre van szükség. A kutatók arra figyelmeztettek, hogy a rosszabb takarmányhasznosítás miatt a ketrecmentes rendszerek klímalábnyoma jellemzően magasabb lehet, ami megerősíti a hagyományos ketreces tartás gazdasági értelmét is.
Ezenkívül a brit tojástermelés teljes ökológiai átállításához körülbelül 2,67 millióval több tojótyúkra lenne szükség, mivel a ketreces rendszerben tartott madarak kevesebb mozgási energiát használnak fel, jobb takarmányértékesítéssel bírnak, és általában több tojást termelnek. Ez a megnövekedett állatlétszám több trágyát jelent, ami nagyobb környezeti kockázatokat is hordozhat, mint például a víz eutrofizációját.
Gazdasági és politikai következmények
Az Európai Bizottság tervezett reformjai, amelyek célja a ketreces tartás fokozatos megszüntetése, jelentős gazdasági terheket jelentene a tojástermelők számára. Az AKI adatai szerint a ketreces tartásból származó tojások átlagos ára 2026 első felében darabonként 63,20 forint volt, míg a mélyalmos tojásoké 74,33 forintra emelkedett. Ez a különbség jól tükrözi a tartási rendszerek eltérő költségeit, és rávilágít arra, hogy a ketreces rendszerről való hirtelen átállás nemcsak további beruházási terhet róna a gazdaságokra, hanem a tojás előállítási és fogyasztói árakat is megemelheti.
Továbbá, míg az Európai Unió tagországaiban a tojásimport folyamata 35%-kal emelkedett az első negyedévben, a magyar piacon a héjas tojás importja csökkent. Ez a helyzet rávilágít arra az ellentmondásra, hogy a jobb állatjóléti feltételek megvalósítása párhuzamosan növelheti a termelési költségeket és a környezeti terhelést, miközben a helyi termelőknek nem feltétlenül kell egyforma szigorral versenyezniük a külföldi importtal.
Környezetvédelem és állatjólét
A kutatás eredményei arra mutatnak rá, hogy a klímavédelmi és állatjóléti célok közötti egyensúlyt kell megtalálni. A ketreces tartás megszüntetése az állatjólét javítását célozza, azonban a kutatások alapján szükséges az állatjólét és a termelési hatékonyság együttes javítása is. Az elhullás és a takarmányhasznosítás mértéke, a mozgás szabadsága és az állatok érzelmi állapota is olyan tényezők, amelyeket figyelembe kell venni a jövőbeni reformok során.
