Az európai jóléti állam jelenének vége egy hadigazdálkodó kontinens küszöbén
Egyetlen napba sűrítve annak árnyékát, hogy az európai jóléti állam korábban érinthetetlen bástyái recsegnek-ropognak. Az Európai Unió, amely egykor gazdaságának negyedével és szociális kiadásainak felével büszkélkedett, most szembesül azon döntéssel, hogy vélt biztonságát fegyverekbe önti. A szociális álom luxusa által fenntartani a védelmi erőket azonban tarthatatlanná vált.
Angela Merkel egykori szavai új életre keltek: ha Európa fegyverkezésbe kezd, annak az árát a jóléti állam fogja megfizetni. Mindeközben a kontinens lakossága rohamosan öregedik, a gazdasági növekedés lassul, és a globális versenytársak, mint Kína és India, jelentős előnnyel érkeznek a piacra. Ez a kettős szorítás nem hagy teret illúziókra.
A hitel és adóemelés mint zsákutca
Hitelekkel és adóemelésekkel igyekszik Európa kormányainak egy része megoldást találni. Azonban ezek a megoldások nem csak erkölcsi, hanem gazdasági értelemben is aggasztó dimenziókat öltenek. A kötvénypiac azonnal megmutatja kegyetlen arcát, ha egyik-másik ország adósságrátája riasztó szintre kúszik fel. Az olasz, francia és brit példák egyaránt megvilágítják, hogy hitelből biztosítani a fegyverkezést rövid távon is komoly kockázatokkal jár.
Az adóemelési lehetőség sem kecsegtet jobban. Miközben recesszió árnyéka vetül sok uniós tagállam gazdaságára, adóemeléssel választási katasztrófák felé sodródhatnak a politikai vezetők. Emmanuel Macron két alkalommal szembesült országos tüntetésekkel minden próbálkozásra, amely az adóteher növelését célozta. Ezen körülmények között Európa lakossága egyértelműen szembefordulhat a radikális intézkedésekkel.
A jóléti állam zsugorításakor fájdalmas kompromisszumok
Az eddig ismert „támogató állam” koncepció átfogó újragondolása zajlik. Az Egyesült Államok katonai kiadásai és támogatásai révén az európai politika évszázadokkal ezelőtt egyedülálló helyzetet teremtett magának. Mára azonban a NATO ernyőjének megroppanása, valamint az amerikai prioritások áthelyeződése miatt a kontinens vezetésének drámai áldozatokkal kell szembehelyezkednie.
Ezzel egyidejűleg a demográfiai változások sötét árnyékot vetnek a jövőre. Az öregedő népesség egészségügyi és nyugdíjrendszerei már a meglévő kötelezettségek alatt is roskadoznak, így a védelmi kiadások megemelkedésének elviselése szinte elképzelhetetlen. Nem elhanyagolható tényező, hogy a közvélemény elfogadására épített intézkedések végrehajtása szinte lehetetlen, ha a lakosság nem érti meg a helyzet súlyosságát.
Marad a fájdalom és a veszteség nélküli alternatíva illúziója
A történet egyszerű összegzése az, hogy Európa hadigazdálkodásra kényszerül. Nem azért, mert be akarja vezetni, hanem mert más alternatíva nem reális. Az európai szociális piacgazdaság felszámolása fájdalmas, de a fegyverkezés lángjai mára elkerülhetetlennek tűnnek. Az amerikai minta szociális juttatásokat kínáló hadserege talán könnyít némi enyhülést az áldozatok elviselésében – bár ez szintén csak ideiglenes gyógyír egy vérző seb helyére.
Európa jóléti aranykora véget ér. Még ha névleg fenn is marad a szociális támogatási rendszer, annak tartalma fokozatosan kiüresedik. Ez pedig a jövő politikai konfliktusainak egyik legégetőbb szikrája lehet.
Forrás: www.vg.hu/nemzetkozi-gazdasag/2025/03/joleti-allam-eu-hadigazdalkodas
