Ferihegyi sztrájk árnyéka
A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér dolgozói elkeseredett küzdelmet folytatnak alapvető jogaikért és méltóságukért. Három szakszervezet – a Légiközlekedési Egyesült Szakszervezet, a Repülőtéri Dolgozók és Szolgáltatók Szakszervezete, valamint a Repülőteret Üzemeltető Dolgozók Szakszervezete – kollektív munkaügyi vitát kezdeményezett a Budapest Airport csoporttal. A tárgyalások rövid idő alatt eredménytelenül végződtek, rámutatva a munkáltató hozzáállására.
A szakszervezetek világossá tették: ha nincs előrelépés, sztrájk jöhet. Az ott dolgozók megnövekedett munkaterheléssel, méltánytalan bérezési rendszerrel és krónikus létszámhiánnyal küzdenek. A munkavállalók szerint ezek a problémák súlyosan rontják az életminőségüket, ami mára elfogadhatatlanná vált.
Követelések céltábláján a méltányosság
A dolgozók ragaszkodnak az alapbérek visszamenőleges, legalább 10%-os (bizonyos esetben 15%-os) emeléséhez 2025. január 1-jéig. Számukra elengedhetetlen, hogy a bónusz- és seniority-rendszer a valós érdekeiket szolgálja. Továbbá a képzésben részt vevő munkavállalók számára oktatói bérpótlékot kérnek, valamint karácsonyi jutalomként egyhavi munkabért. Az előző évi nyereségből pedig minimum nettó 150 ezer forintos bónuszt várnak.
A szakszervezetek hangsúlyozták a munkakörülmények javításának jelentőségét, amely kiterjed az ergonómiai és pszichoszociális kockázatok csökkentésére. Álláspontjuk szerint a Budapest Airport sikerei mögött a dolgozók kivételes hozzájárulása áll, melyet méltó módon kellene elismerni.
Eredménytelen tárgyalások és ultimátum
A március 19-ére tervezett első egyeztetést a munkáltató egy nappal elhalasztani javasolta, amely már önmagában fokozta a feszültségeket. A szakszervezetek közös közleményükben kijelentették: amennyiben nem születik megoldás, sztrájkot helyeznek kilátásba. Ez a végső eszköz, amelyet csak a munkáltatóval való egyezség elmaradása esetén alkalmaznak.
A méltánytalan szakadék pénzügyi eredmények és dolgozói állapotok között
A szakszervezetek rávilágítottak a repülőtér üzemeltetésének jövedelmezőségére és a cég által elnyert rangos elismerésekre, amelyek igazolják a dolgozói kiválóságot. Ugyanakkor kérdés merül fel: miként összeegyeztethető a repülőtéri munkavállalók kisemmizett helyzete a vállalat fényes pénzügyi eredményeivel? Ez a kontraszt egyértelműen enyésző belső szolidaritásról tanúskodik.
Egyre keményebb hangok a helyzet rendezéséért
Az elkeseredett dolgozók hangosabbá válnak, a munkáltató pedig egyre inkább szembesül a halogatás és mellőzés következményeivel. A bérkövetelések teljesítése nemcsak szükségszerű igazságtétel lenne, hanem elengedhetetlen feltétele a vállalat hosszú távú működésének is. Vajon mennyivel tovább halogatják a megoldást? Ez kulcskérdés – nemcsak a repülőtéri dolgozók, hanem a nemzetközi utazók számára is.
